A Bükki borvidék a Bükk hegység déli lankáin terül el. Borvidékké 1970-ben nyilvánították. Jelenlegi szőlőterülete közel 1000 ha. Bár kiterjedése viszonylag nagy, az ültetvények elszórtan, számos esetben egymástól távol helyezkednek el.
A legrégebbi írásos emlék, amely arra utal, hogy a területen szőlőművelés folyt, a 14. század elejéről maradt fenn. 1503. február 11-én pedig II. Ulászló erősítette meg Miskolc város korábbi borszabadalmát.
A XVII. században Miskolc városának már olyan szinten része volt a borkultúra, hogy a város 1694-ből származó pecsétjének címerpajzsán egy szőlőfürt is megjelent. A helyieknek a szőlőművelés és a borkereskedelem a megélhetést biztosította.
A XVIII. század során Miskolc Avas hegyén hatalmas pincerendszer alakult ki, melyek a helyi borok tárolása mellett kereskedelmi funkciót is betöltöttek. Ebben az időben Miskolc nemcsak az itteni, hanem a hegyaljai borok északi irányú kereskedelmének egyik központja is volt. A XIX. században státuszszimbólumnak számítottak az avasi pincék.
Mint számos más borvidéken, itt is az 1880-as évek filoxéra járványa jelentette az aranykor végét. Érdekesség, hogy a „csökkenő kínálat – magasabb ár”-nak köszönhetően először megnövekedett a borkereskedelemmel foglalkozók száma, azonban miután nem volt mivel kereskedni, a kereskedők száma drasztikusan visszaesett.
Ezt követően kezdtek elterjedni a direkttermő szőlők a borvidéken.
A II. világháborúban a miskolci pincék óvóhelyként és hadikórházként is funkcionáltak.
Újabb fellendülést a 1970-es, 80-as évek szőlőtelepítési hulláma jelentett, azonban a rendszerváltással és a keleti piacok lecsökkenésével ez hamar megtorpant. A beivódott mennyiségi szemléletnek és a tőkehiánynak köszönhetően ez nem is vehetett újabb lendületet. Ebben változást a 2010-es évek fiatal termelőinek szemlélete hozott.
A borvidék talaja nagyon változatos. Megtalálhatóak itt a riolittufán kialakult lösz, fekete nyiroktalajok, barnaföldek és agyagos, márgás talajok is. Éghajlata napfényben gazdag, csapadékban átlagos, az országos átlagnál hűvösebb.
A szőlőültetvények jellemzően tengerszint felett 150 és 250 m magasságban helyezkednek el.
Fajtaösszetételben a fehér- és kékszőlők aránya 70-30 %.