Egy bodrogközi faluban, Karcsán nőttem fel, mely egyetlen borvidékhez sem tartozik, azonban mint a legtöbb paraszti családnak nekünk is volt szőlőnk, ráadásul az egyik legnagyobb a faluban. Ebben a 2000 tőkés, apai nagyapám által telepített, zömében olaszrizling ültetvényben és az anyai nagyapám két sajószentpéteri szőlőjében tanultam meg már kisgyerekként apámtól a szőlőművelés csínját-bínját. Az élet azonban úgy hozta, hogy hamar felcseperedjek és 15 évesen gazdája is lettem a karcsai szőlőnek. Itt töltöttem a nyaraimat, élveztem a munkát és azt, hogy a magam ura vagyok. Ekkor vált a hobbimmá.
Ekkor még nem gondoltam, hogy ezzel komolyan foglalkozzak, így egyetemi oklevelet közgazdászkét szereztem a Miskolci Egyetemen. Igaz, a szakirányom és a szakdolgozatom témájának kiválasztásában a bor már nagy szerepet játszott.
Ezt követően a munkáim már inkább Miskolchoz kötöttek, így az otthoni szőlőterület sorsa 2005-ben végleg megpecsételődött. Minden vég azonban valami újnak a kezdete. Még ebben az évben elkezdtem művelni feleségem keresztszüleinek görömbölyi szőlőjét, a következő évben pedig Görömbölyre is költöztünk. A szőlő azóta már átoltások révén olaszrizling lett, ezáltal egy kicsit újra a karcsai szőlősorok között érezhetem magam. 2010-ben pincét is vásároltunk a Görömbölyi Pincesoron, ezzel szinte „teljesjogú görömbölyi” lettem. Azóta a birtok nő, a pince is bővül – tárolókapacitása jelenleg közel 160 hl -, valamint a hobbim 2012-ben a hivatásommá is vált.
